EROTIKA ÉS AZ ÜZLET

HOGYAN ÉPÍTSÜNK CÉGET SEXIPARBAN?

 Részlet a könyvből:

„Mikor Viktor Linda puncijába hatolt, azt olyan finoman, lassan, és forró csókok közepette tette, hogy a lány teljesen elázott a rátörő vágy fizikai megnyilvánulásában. Úgy érezte, elolvad attól, hogy ez az erős férfi ilyen gyengéd és érzéki is tud lenni, és testének minden kisportolt izmát olyan művészi finomsággal képes mozdítani, mintha egy szellő simogatná a bőrét. Csókolóztak, simogatták egymást, miközben Viktor lassan mozgott benne. Nem siettek, a lány finoman jelezve a pozícióváltást, felült és meglovagolta a párját. Érezte, hogy el fog menni, mert nem bírt tovább uralkodni a vágyain. Körülnézett, látta, hogy a vendégek szinte kivétel nélkül otthagyták az unottan dolgozó gruppenpartit, és az ő szeretkezésüket figyelik tágra nyílt szemekkel. Sikoltott, a mozgása felgyorsult, majd néhány pillanat múlva zakatoló szívvel lihegve borult a férfi mellkasára kis szünetért esedezve. Az csak várt, szeretettel babusgatta kezének finom mozgásával, csókjaival, míg a lány vágya újra fel nem lángolt. Akkor hasra fektette, mellé térdelve gyengéden masszírozni kezdte karjait, popsiját, lábát. Linda egyszerre érezte, hogy nem kettő, hanem négy kéz érinti a testét. Hátranézett, egy fiatal izmos srácot látott Viktorral szemben térdelni fekete bokszerben. A lány testében gyönyörködve simogatta annak combját. 

– Szabad? – kérdezte, mikor látta, hogy Linda rápillant.

…..

Roland kiszállt az autóból, és kezét felemelve próbálta csillapítani a férfit.

– Elnézést, uram, nézzük meg a sérüléseket, de aggodalomra nincs ok, a hibát elismerem, és teljes körű biztosítással rendelkezem.

A férfi láthatóan megnyugodott, és együtt léptek az autókhoz. Egyik kocsin sem látszott sérülés, kivéve a BMW rendszámtáblatartóját, ami megrepedt a feszítő hatástól, amit az ütközés okozott. Közben Éva is kiszállt, mert érezte, hogy a káromkodó félnek szüksége lehet a segítségére. Ismerte Rolandot, tudta, hogy a férfi most egy időzített bomba.

– Oké, uraim, nem történt semmi, mindenki üljön vissza kocsijába és menjen a dolgára. Elnézést kérünk – szólt oda a férfinak.

Roland azonnal el is indult a kocsija felé, nem különben a fuvaros is, azokkal a nehéz lépésekkel, amely a sokat vezető túlsúlyos embereket jellemezi. Az ajtóból még visszaszólt.

– Szerencséd, hogy nem lett baja a kocsinak, de még nagyobb, hogy a kurvád veled van – vetette oda félvállról.

Roland olyan gyorsan tette meg a közel hétméteres távolságot, hogy Éva szinte nyomon se tudta követni. Hasonlóan volt ezzel a Combo vezetője is, mert csupán annyi ideje maradt, hogy az egyik lábát gyorsan betegye az autó belsejébe, igyekezve olyan hamar az autó biztonságot jelentő fülkéjében lenni, ahogy csak ellustult teste engedte. Közben érezte, hogy valami emberfeletti erő elkapja hátulról a pólóing gallérját, majd hátrafelé iszonyatos gyorsasággal megrántja. A felső ruha reccsent egyet, majd szinte kétszeresére nyúlva magával rántotta a súlyos testet le a betonra, vérvörös csíkot horzsolva a férfi nyakára, miközben a két felső begombolt gomb pattanva szakadt le a ruháról. A káromkodó sofőr hanyatt esett, és nem látott mást a félelemtől beszűkült látómezőjében, csak egy fölé magasodó barna arcot olyan szenvtelenül kegyetlen szemekkel, mint amilyeneket még soha azelőtt. Pedig agresszív természete révén gyakran kerül utcai autós konfliktusokba, de hála a termetének, némi boksztudásának és bunkón határozott fellépésének még soha nem volt a vesztes oldalon. Az erő, amely lerántotta a földre, tudatta vele, hogy esélye sincs ezt a férfit legyőzni, amibe talán bele is nyugodott volna, ha nem látja azokat a barna szemeket. Mert azonnal átvillant rajta a felismerés, hogy ez a férfi nem megverni akarja, hanem megölni. Egy ragadozó vadállat szemei néztek le rá, miközben egy jobblábas cipőtalp elindult az arca felé.

– Neee, Roland! – kiáltott Éva rémülten, és a földön fekvő férfi és a férje közé próbálta vetni magát, de tudta, hogy nem érhet oda idejében.

Roland lába megállt a levegőben, és a nejére nézett. Felismerte a nő szemében az aggódó rémületet.

– Hagyd! Meg akarod ölni? – kiáltott Éva, és mérgesen nézett a férjére. – Nem éri meg, menjünk. Te meg, barom – szólt a mozdulatlanul fekvő férfihez –, addig menj el, amíg megteheted, de egy szót se szólj, mert akkor nem tudom megfékezni többé.

Roland úgy állt a feltápászkodó férfi fölött, mint egy hím oroszlán, aki az áldozatát figyeli, hogy a legapróbb mozdulatra azonnal elharaphassa annak torkát. Megvárta, míg amaz szó nélkül az autójába ül, majd a saját autójához ment és beült. Nyoma sem látszott rajta semmiféle stressznek, éppen olyan nyugodt volt, mint az incidens előtt. Belül viszont, tudta Éva jól, a ketrecbe zárt vadállat most őrjöngve marcangolja a civilizációnak hívott kerítéseket.

– Ne haragudj – szabadkozott feleségének a férfi, és kicsit szégyellte magát az amatőr hiba miatt.

– Legközelebb az útra is figyelj, és ez nem háborús övezet – mosolygott Éva, miközben titokban elátkozta férjét az ilyen akciók miatt, mert be kellett vallania önmagának, hogy bizony izgatja, mikor ez a kőkemény férfi megvadul."

……

Olvasói vélemény

„Egy IGAZI NŐNEK kihagyhatatlan kalandregény. A párom is elolvasta, szerinte ez egy kőkemény akcióregény is. Míg olvastuk egyszer sem mentünk időben aludni…."